- Régen várt, nagy horderejû esemény az, hogy ma megalakítottuk a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét Doroszlón - mondta. - Persze, tudjuk, hogy mi sem lehetnénk jelen, ha nem lenne mintegy 6000 támogatónk, aki e közösség megalakítását szívügyének tekinti. Mit sem érne mindez, ha nem tudnánk, hogy a vajdasági magyarok ezrei figyelnek ránk reménykedve, hogy tudunk valamit tenni az érdekükben, és nem kerül sor olyan visszarendezõdésre, aminek következtében demokrácia helyett számolnunk kell a kisebbségi sors különféle megpróbáltatásaival. Nemcsak azt akarjuk bizonyítani, hogy az Európa e részében végbement változásokat immár nem lehet visszafordítani, hanem azt is, hogy demokratikusan, alulról szervezõdve képesek vagyunk feltárni, kifejezni és képviselni közösségi érdekeinket. Igaz, a marosvásárhelyi atrocitások figyelmeztetnek, megtorpanhat a demokratikus változások folyamata, mégis tudnunk kell, hogy a legáltalánosabb összeurópai érdekek végre egyszer olyan irányban hatnak, ami megfelel a kisebbségeknek.

Ágoston András a továbbiakban beszámolt a VMDK kezdeményezõ bizottságának és támogatóinak eddigi akcióiról, amelyek elsõsorban az oktatási kérdések terén jutottak kifejezésre. Az oktatási törvényjavaslatra tett észrevételek és a 17.000 aláírást tartalmazó petíció ugyan az illetékeseknél süket fülekre talált, ellenben elérték azt, hogy az idén nyolc vajdasági községben kilenc magyar nyelvû gimnázium nyílik. Az akciók során, hangsúlyozta Ágoston András, bebizonyosodott, hogy a vajdasági magyarság öntudatra ébredt, és közösségi célokért hajlandó bizonyos politikai kockázatot vállalni.

Dudás Károly a megmaradás reményében fordult az egybegyûltekhez. Elmondta, hogy sokan ellenzik, tiszavirág-életet jósolnak a VMDK-nak, ugyanakkor azonban a támogatókon kívül is számos polgár a közösséget létjogosultságáról biztosította. S ez valamennyiünkben a megmaradás reményét kelti.

Márton Zoltán Csókáról [Csernyérõl] arra szólította fel a VMDK-t, hogy fokozottabb figyelemmel forduljon a bánáti és még inkább a szerémségi magyarság felé. Varga Csaba a debelyacsai magyarság példáját ecsetelte, elsorvadását és az ebbõl adódó peremre szorulást, elszigeteltséget. Hangsúlyozta, azzal a hittel lépett be a VMDK-ba, hogy az ilyen, teljesen elszigetelt közösségeken is tud segíteni.

A küldöttek megvitatták, majd elfogadták a VMDK alapszabályát, a megalakulásról szóló határozatot és a programcélokat. A VMDK elnöke Ágoston András, alelnökei dr. Hódi Sándor és Vékás János. A VMDK alakuló közgyûlését a Szerb Szociáldemokrata Szövetség táviratban üdvözölte.